Empatika

Ha egy párkapcsolatban problémák vannak, az a gyereken is látszik?

Kurán Zsuzsa
Kurán Zsuzsa

pszichológus. 2015. 10. 16. 13:05

Sok esetben,ha a gyerek bepisil nem biztos, hogy az ok kizárólag az ő lelkivilágban keresendő. A tünete a családi kapcsolatok, a családi rendszer jelzője is lehet.  

Családterápia

Amikor pszichológushoz megyünk gyakran megesik, hogy szóba kerül saját “származási” családunk is, ( szüleink, nagyszüleink ), illetve gyerekeinkről, férjünkről is szó eshet. Ez természetes, hiszen életünk javarészt társas közegben zajlik, a nehézségek, problémák is gyakran ennek kapcsán jelentkeznek. Az egyéni terápián a valóságban nem jelennek meg a családtagok, ( eltekintve néhány nagyon ritka esettől ) de bizonyos gyakorlatokban megjeleníthetjük őket képletesen. Egyéni terápiához képest talán a legfőbb különbség, hogy az egyéni munka során a fókusz a illető személyes megélésén van – mit érez édesanyja vagy férje iránt. A családterápián elsősorban a személyek közötti kapcsolatok, és azok alakulásai vannak a fókuszban, de természetesen itt is dolgozunk egyéni érzésekkel, gondolatokkal. A családterápiás találkozásokon a család összes tagja jelen van, nem csak képletesen, hanem tetőtől talpig, élőben, két pszichológussal együtt. A két terapeuta együttes jelenléte biztosítja a család és a szakemberek számára is a könnyebb megértést, több nézőpontot visz a közös munkába, több oldalról lehet így ránézni a családra , és a benne zajló folyamatokra.

Minden családban létezik egyensúly, amely családonként eltérő lehet. Valójában ez annyit tesz, hogy mindenkinek van egy kialakult szerepe, feladata (ő a mókamester, ő az okos fiú, a legjobb rakott káposztát főző ) vannak bizonyos szokások, szabályok. A veszekedésekben is léteznek visszatérő elemek, mondatok, hiszen így marad meg az évek alatt kialakult rendszer, amiben élünk.

Ugye van tippünk, mi lesz a folytatása annak, ha nem mosogatunk el? Éreztük már azt veszekedés közben, hogy tudjuk hogy fog kezdődni párunk következő mondata ?

Képzeljük el az idei családi karácsonyt! Hogy zajlik? Mi történik? Ki mit csinál? Le tudnánk írni a forgatókönyvet? Vannak visszatérő szokások mozdulatok, helyzetek?

Már ennénk, de Miki még nem csomagolt be, és ez minden évben így van.

Énekelünk, majd ajándék osztás, évről-évre visszatérő illatok.

Nem hiszem el, hogy idén is bögrét kaptam!

Leülünk, végre eszünk, apa már ideges, nem ott van a villa, Jancsi ekkor kiszalad.

Ezek a szerepek, szabályok, kialakult szokások biztonságot is jelentenek a családnak, ezért igyekszünk fenntartani őket. Könnyű elképzelni, mennyire meglepődnénk, ha nagymamánk azt mondaná, mától nem csinál karácsonykor mákos bejglit, mert inkább jógára megy. ( Az már más kérdés, hogy ennek a változásnak éppenséggel lehet pozitív hatása is a családra,ám a meglepődés garantált volna. )

Családterápiára általában akkor jelentkezik egy család, ha valamelyikükkel nehézségek adódnak, és a család egyedül már nem tudja megoldani a helyzetet. Sok dologból kialakulhat ez: akár az egyik családtag megbetegedése, – ami után a család nem tud összefogni, összetartani, – akár a szülők hosszas párkapcsolati mélypontja is eredője lehet a családi harmónia megváltozásának.

Az elhallgatás, a hazugság mérgező légkört teremt a családban, és különösen nagy pszichés terhet ró a gyerekekre. Nem jó tehát takargatni a feszültséget, de fontos, hogy a valódi problémáról legyen szó, és akkor, amikor érezzük.
Vekerdy Tamás

Nézzünk egy példát, miért is hasznos a családterápia?

Biztos sokan hallottuk már, hogy néhány családban létezik A “problémás” gyerek. Ő az, akivel állandóan csak a gond van, Ő a tanárok réme, iskoláról iskolára vándorol, a szülei már szülői értekezletre sem járnak. Jó esetben ez a fiú, nevezzük Jancsinak, pszichológushoz kerül, ahol egyéni terápiát kezdenek. Jancsi még fiatal, alsós, így a pszichológus behívja édesanyját is egy beszélgetésre. Szépen lassan körvonalazódik, hogy Jancsi szülei között állandósult a veszekedés, a kisfiú gyakran édesanyja mellett alszik. A szakember családterápiát javasol, ahol az egész család jelen lesz, és közösen fogják megoldani a családban kialakult problémát/kat. Hamar kiderül, hogy a házaspár között alapvető kommunikációs nehézségek adódtak, magyarul, már alig beszélgetnek, és ha mégis, akkor is csak egymásra mutogatnak, támadnak. Jancsi “tünetét” vagyis, hogy beszélget órákon, hogy magatartási problémái vannak, a családterápiás felfogás a család egészét tekintve igyekszik megoldani. A teljes családot bevonva a családi rendszer módosításával orvosolja a felmerülő problémát. Amennyiben az otthoni légkör oldódik és Jancsi anyukája édesapjával alszik már, Jancsi viselkedése is várhatóan változni fog.

A családterápiás felfogás szerint, ha egy családtag viselkedése változik azzal óhatatlanul változik maga a családi dinamika  is, egy személy változása hatással van az egész család “rendszerére”.  A terapeuták nem hibást keresnek, és mutogatni sem fognak senkire , ők a család működését egészében figyelik. A családban mindenki hat mindenkire, közösen hozzák létre azt, amiben élnek.Jancsi viselkedése jelezte, hogy a családban feszültség és ki nem mondott konfliktusok vannak.

A családterápia sajátossága az is, hogy léteznek olyan találkozások, ahol csak a szülők vannak jelen a szakemberekkel, (hogy a kettejük esetleges kapcsolati problémái is felszínre kerüljenek) is  átbeszélve kapcsolatukat.

Természetesen létezik olyan jellegű probléma is, ahol javasolt külön a gyermekkel is foglalkozni egyéni terápia keretein belül. Azonban érdemes végiggondolni, hogy gyermekünknek mi adunk mintát, nőként, férfiként és párkapcsolati mintát is tőlünk kap.

A terápia során a család gyakran kap házi feladatot amit a kéthetente történő találkozások között javasolt végrehajtaniuk. A terápia hozadéka hogy a családtagok jobban megismerik egymást, a másik érzéseit, hozzáállását. Megtanulnak egymással hatékonyabban kommunikálni, egymásra jobban odafigyelni, képesek lesznek egymás szándékát, motivációját pontosabban értelmezni.

Végezetül néhány gondolat ébresztő kérdés, amiket mi is gyakran felteszünk a hozzánk érkező szülőknek.

  • Mit szeretnek a másikban?
  • Mennyire tudják egymásban azt megerősíteni, ami számukra jó?   ( “szeretem, hogy ilyen lassan vezetsz, biztonságban érzem magam melletted”   “lefekvéskor nagyon jól esik a simogatásod “ )
  • Mennyire képesek őszintén egymás előtt vállalni a kapcsolaton belüli saját igényeiket, szükségleteiket? ( “nekem örömet okoz, ha néha meglepsz valamivel”, “izgatóbb számomra, ha többet simogatsz” ,“imádom, ha meleg levessel vársz, ilyenkor mindig azt érzem, hogy fontos vagyok neked” )
  • Hogyan tudja kifejezni párjának, ha valami az ön számára nem elfogadható?
  • Milyen a kapcsolatuk a saját szüleikkel na és az apóssal anyóssal?
  • Tudnak-e egymásnak NEM-et mondani? És IGEN?
  • Tudnak-e egymásnak és önmaguknak megbocsátani?
  • Hogy működnek együtt szülőként? Mit gondol a párjáról, hogy neveli a gyereket, gyerekeket?
  • Az első gyermekük milyen változásokat hozott?
  • Ki, milyen házimunkát végez?

Merjünk segítséget kérni! :Ha nem tudjuk megoldani a családban felmerülő nehézséget, az nem minősít minket!

Amennyiben kérdése merült fel, vagy tanácsra van szüksége: írjon nekünk bátran és mi válaszolunk!

vissza a címlapra

Miért nehéz empatikusnak lenni?

Segítség, megcsal a párom!

fairy 1

Miért "jó" a mártír szerep?

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.